A siófoki meccshez hasonlóan, ismét megkértük Pápai Gábort, hogy ossza meg velünk és a kedves olvasókkal idegenbeli túraélményét. Fogadjátok sok szeretettel újabb (remélhetőleg nem utolsó) posztját:

Definíció: több mint 100 éves múltra visszatekintő, folyton ismétlődő eseménysor, amelynek elején a teljes reménytelenség, közepén a titkos-, majd nem oly' titkos reménykedés áll, és amelynek legvégén az évek előrehaladtával egyre megszokottabb és kiábrándító pofon következik. Általában futballal kapcsolatos történések halmaza, amely azonban többször kivetíthető a miskolci, diósgyőri létre is.

A hétvége eredményeit már kommentelni sincs kedvünk (a facebookon megtettük, aki nem követ még minket odalt lájkolhat). Egy kedves facebookos követőnk hívta fel a figyelmünket arra, hogy jelenleg zajló események kísértetiesen hasonlítanak egy népszerű sorozat epizódjára. Úgy gondoljuk, ettől szebben mi sem foglalhatnánk össze, videó hajtás után! (A helyszíni beszámolót kedd magasságában olvashatjátok!)

Így a szezon végéhez közeledve, egyre nehezebb a meccsek előtt bármit is írni, hiszen nagyjából már mindent elmondtunk, amit a csapatról, a célokról az ellenfelekről gondolunk. Nem akarjuk ismételni magunkat, nem akarunk szájbarágósak lenni. Most már tényleg csak annyit szeretnénk, hogy ez a hullámvasutazással eltöltött szezon véget érjen és örüljünk. Mert bármi lesz is vasárnap, örülni fogunk. Több okunk is van rá.

Még Elérhető? Tettük fel a kérdést a Honvéd elleni meccs beharangozójának címében. Sok mindenre választ kaptunk vasárnap délután, többek között erre is. Hiszen, ahogy már akkor is boncolgattuk, az eredmények egészen véletlenül megint nekünk kedveztek, legfőképp a sajátunk. A Kecskemét természetesen kikapott Pápán, és ha a Vasas nem ilyen szerencsétlen, akkor ők is legalább egy ponttal távozhattak volna Paksról (mi rettentő boldogok vagyunk, hogy kiestek). Ezektől sokkal fontosabb volt, hogy mi is hoztuk végre a hazai meccsünket, mindössze másodszor a tavasz során.

Ezt a hetemet teljesen lekötötte a Miki interjú bepötyögése, ráncba szedése, így sajnos a Pécs meccsről nem tudtunk megemlékezni, ezért a mostani beharangozóban, egy kicsit majd visszatekintek az egy héttel ezelőtti eseményekre. Mielőtt ebbe belevágnánk, először is szeretném megköszönni két bloggertársam nevében is a rengeteg pozitív visszajelzést, amit az interjú kapcsán kaptunk! Igazán jól esett, igyekszünk, de a közeljövőben nem várható ilyesmi sajnos. Ahogy utaltunk is rá, Mikivel az interjú még a Pécs meccs előtt készült, így ahhoz már az elhangzottak fényében ültünk neki.

Többször tervben volt, többször beszéltünk is Mikivel, de valamiért sosem jött össze. Eddig.  Végre sikerült asztalhoz ülnünk, az általunk nagyra tartott Benczés Miklóssal, és tabuk nélkül beszélgettünk az utóbbi időszak eseményeiről. Úgy gondoljuk mindenre kitértünk amire a szurkolók kíváncsiak, reméljük a beszélgetés elolvasása után senkiben nem marad kérdőjel, és mindenki tisztán fogja látni a dolgokat. A beszélgetésre május 3-án került sor, a három blogger kérdez, Miki pedig válaszol.

Mottó: Dosztojevszkij után szabadon - Ha leakarod győzni a Pécset, győzd le magad!

Az elmúlt bő hónapban két pénteki meccsünk is akadt a Dunántúlon, akkor Somogyban mind a kétszer lefőtt a kávé, reméljük egy megyével arrébb, megtörik nemcsak a pénteki, de a tavaszi átok is. Meg amúgy is, a Pécset utáltuk a '90-es években a kosár miatt, mert miattuk nem tudtunk soha bajnokok lenni, arról ne is beszéljek, hogy ott játszik szívünk örök csücske, B. Petike (a B nem a vezetéknevének rövidítése). Nincs más hátra, mint nekik menni és legyőzni őket, lássuk mi lenne a mi kezdőnk.

Mottó: “A legnagyobb dicsőség nem az, hogy soha nem vallunk kudarcot, hanem hogy minden bukás után képesek vagyunk felemelkedni.” (Nelson Mandela)

A sorozatok márpedig megszakadnak - írtam a beharangozóban - egyszer bizonyára, sajnos azonban ez nem a múlt szombati Loki elleni meccsen történt meg. Pedig a mutatott játék alapján legalább az egyik pontra rászolgáltunk volna. A futball azonban nem az a sportág, amelyet pontozással döntenek el. A gólokat nem mi, hanem a Kulabá vezette vendégek szerezték, így zsinórban 5. (!) alkalommal hagytuk el vesztesen a pályát. Áprilisban valamiért hagyományosan gyengén szereplünk, idén ez hatványozottan igaz. Hogy miért nem sikerült legalább az egyik pontot itthon tartani, azt a folytatás után megtudjátok.

Mottó: A kapufa éle mindig igazságos, mert annak lövése pattan be, aki a hétköznapokon többet tett a győzelemért. (Kemény Dénes)

A futball már csak olyan, hogy hetente lehetőséget nyújt a javításra. Az elmúlt négy fordulóban nem sikerült pontot szerezni, így a mai listavezető elleni mérkőzésen már az egy pont is bravúrnak számítana. A futball már csak olyan, hogy rendszeresen meglepetésekkel szolgál. Nem kell messzire menni, annak a közhelynek az elsütéséért, hogy nem mindig a jobbik csapat győz, elég ha a futballvilág elmúlt hetének 3  (EL Classico, két BL elődöntő) kiemelkedően fontos mérkőzésére gondolunk. A tényeket és a racionalitást vizsgálva nem sok esélyünk van a győzelemre, mi azonban a szívünkre hallgatunk és igenis hiszünk a sikerben, mégpedig egy nem is akármilyenben.

Elolvasom »

Mottó: "Aki hazudik az csal, aki hazudik az lop, hazudni, csalni csúnya dolog!"

Jó pár nappal a Győr elleni meccs után is nehéz higgadtan értékelni a vasárnap történteket. Bár már vészesen közeledik a Loki ellen keleti derbi, azonban mégis úgy gondoltuk hangot kell adnunk véleményünknek, ha már sem a klub, sem a helyi média nem képes illetve feltehetőleg nem akar konfrontálódni. Előbbit még csak csak megértem, az utóbbit azonban meglehetősen nehezen. De nyomban térjünk is a lényegre. Az MLSZ fegyelmi bizottságának keddi ülésén született ítélet a hétvégi piros lapok sorsáról (is). Gohér és Sekour is egyaránt 1-1 mérkőzésre szóló eltiltást kaptak. Ezzel mintegy beismerte a bizottság, hogy a játékvezető nem feltétlenül hozott helyes döntéseket. Hogy miből gondolom ezt? A hajtás után kiderül.

Elolvasom »

Mottó: Szemet szemért, fogat fogért, avagy a hétvége bosszúért kiált!

Túl egyszerű lenne mindenért a játékvezetőt (hogy szakadna rá az ég arra a mocsokra) okolni, mi most mégis megpróbáljuk, legalább is a bevezető részben. A tegnapi nap nem volt könnyű megállni, hogy ne írjunk egy "Farkas a .urva anyád és még .uzi is vagy" hangvételű postot, azonban mára eljutottunk odáig, hogy nem bírjuk magunkban tartani. Nemcsak őt kívántuk azonban tiszta szívünkből a pokol legmélyebb bugyraiba, hanem azt a nyegle, nagyképű Strestiket is. Alighanem sokan eljátszottunk a gondolattal, ahogy nyilvánosan és élve elégetjük őket Miskolc város főterén, természetesen miután lezajlott kerékbetörésük. De a szabadtéri szórakozást félretéve, lássuk mi is történt ezen az átkozott vasárnap délutánon. Katt a folytatásért.

Mottó: Az "esély nincs rá" dolgokkal egy a baj: hogy néha bejönnek. (Tony Parsons)

A korábbi hírekkel ellentétben mégis jelentkezünk egy rövidke beharangozóval. A múlt hetek formáját tekintve nem is lehet kérdés, hogy ki a mérkőzés esélyese. Egyértelműen az ETO felé billen a mérleg nyelve, főleg ha figyelembe vesszük, hogy az elmúlt években Győrben rendre szívtunk, ráadásul nem is kicsit. Három meccset vesztettünk zsinórban, míg a Pintér trenírozta legények arra sem emlékeznek mikor kaptak ki utoljára. Semmi sem szól mellettünk, de talán mégis, hajtás után lássuk hogyan képzeljük a felállást.

Mottó: A türelmetlen ember önmagát erőszakolja meg, mikor sietteti sorsát. Ezzel magában hordozza az örök elégedetlenséget. (Csernus Imre)

No nem egy nyelvészeti problémát fogok boncolgatni, ahogy a népszerű műsorban Grétsy professzor tette anno, hanem a klubunkkal kapcsolatban kialakult helyzetre keressük újfent a válaszokat. Bár a hét eleje az értékelőké rendszerint, azonban a mostani meccsről inkább vagy jót vagy semmit. Mindenki láthatta mi történt, tudjuk, már tavaly nyáron is tudtuk, hogy Rados nem üti meg az élvonal szintjét, Fernando csinálja amit csinál, pontosabban játssza a láthatatlan embert. Szentes még mindig képtelen normálisan nyilatkozni, vagyis semmi sem változott, így kár is több energiát erre fecsérelni. Hogy pozitívum is legyen, Tibi önbizalmának remélem jót tett a gól és végre mindenkinek egyértelművé vált, hogy Tisza nem igazi csatár és van számára olyan poszt ahol hasznosabb tud lenni. Győrben remélhetőleg Fernando helyén láthatjuk, a szélen pedig feltűnik Taki vagy Paco. Hajtás után lássuk miért is gondolom azt, hogy itt az ideje annak, hogy mindenki vegyen egy nagy levegőt.

Az egész azzal az átkos Fradi elleni meccsel kezdődött. Úgy érzem ott veszett el valami, vagy talán jobban fogalmazva, ott kaptak olyan dolgok túl nagy hangsúlyt, amely később, ha nem is kövezetlenül, de közvetetten mindenképp oda juttattak minket, ahol most vagyunk. A címből könnyen kitalálható, mire gondolok, de vegyük sorjában.

A téli átigazolási időszak egyik új szerzeménye Vági András, aki reményekkel telve érkezett Diósgyőrbe! Andrással még a törökországi edzőtábort követően sikerült kapcsolatba kerülnöm, s azóta is rendszeresen tartjuk a kapcsolatot. Ebből kifolyólag gyakran sikerül vele egy asztalhoz ülni és beszélgetni. András személyében egy végtelenül szerény és szimpatikus fiatalembert ismertem meg, akinek bizony komoly tervei vannak Diósgyőrben. Biztos vagyok benne, hogy a szurkolók nagy része azonban keveset tud róla, így bízom benne, hogy a vele készített rövid interjú közelebb hozza őt minden DVTK szurkolóhoz.